Az eszközös táncokat a hozzákapcsolódó zenei kíséret, az eszköz kezelése, a motívumkincs alapritmikája, valamint a tánc formai-szerkezeti jellemzői alapján négy kisebb csoportra oszthatjuk: párbajszerű \"valódi\" botoló, kanásztáncszerű botoló, cigánytáncszerű botoló és verbunk- és csárdás zenére járt botoló. A cigányok által ismert \"valódi\" botoló a párbajszerű táncaink legreprezentatívabb típusa, ahol az eszközkezelés, a lábmotívumok, a térkihasználás mind-mind a küzdelem pillanatnyi helyzetének van alárendelve. A magyar pásztorok között ismert verbunk- és csárdás kíséretű botolókban már egyértelműen a mutatványos jelleg dominál, ahol már olyan eszközkezelési módok (a bot ujjak közötti pergetése, láb alatt való átkapása, a földre helyezett eszköz átugrálása) is megjelennek, melyek a párbajszerű változatnál feleslegesek lennének. A kanásztánc-, cigánytáncszerű botolók a bemutató funkciójú eszközös táncok speciális kísérőzenéjű változatai melyek erősen keverednek az eszköz nélküli változatokkal (oláhos, cigánytánc).