A csángók több Romániában élő magyar nyelvű kisebbségi népcsoport összefoglaló neve. Három fő csoportjuk van: a moldvai csángók, a gyimesi csángók és a barcasági csángók. A moldvai csángók a magyar szóhasználat szerint a Romániában, Moldva tartományban élő magyar nyelvű népcsoport tagjai, akik vallási szempontból a moldvai katolikus lakosság részét alkotják. A középkortól indult meg kirajzásuk, a történelmi Magyarország határán túlra. A Szeret patak völgyében a Keleti-Kárpátok túlsó oldalán Bákó és Román környékén telepedtek le. A magyarul is tudó moldvaiak száma ma 62 ezer körülire tehető. Falvaik: Lészped, Klézse, Gajcsána, Külső-Rekecsin, Lábnik, Pusztina stb.
Egy moldvai falu táncrepertoárja általában közel 40 táncból áll, melyeket részben magyar, részben román nevekkel illetnek. A motívumismétlő vagy strófikus szerkezetű táncokhoz többnyire egy-egy állandó dallam és táncnév kapcsolódik. A nevek pedig falvanként, sőt nemzedékenként is különbözhetnek, így a csángó tánckincsben nem egyszerű az eligazodás. Tánckészletük lényegében azonos a moldvai-kárpáti románságéval, rendkívüli hagyományőrzésük miatt azonban sokszor régiesebb. Tánckultúrájukra a középkorias kollektivitás, az egyéni műfajok szinte teljes hiánya jellemző, így benne erdélyi vagy magyaros vonás kevés van. Maguk a táncok több szempontból is eltérnek más, Kárpát-medencei tájegységek lépésanyagától. Moldvában nincsenek szóló táncok és az egy táncon belül használt lépések sem térnek el annyira egymástól, mint azt máshol megszokhattuk. A táncosok a körtáncokban nem lépnek mindig egyformát, sok tánclépésnek számos variációja van és egy ember több figurát is táncol. Ezek a lépések azonban mindig figyelembe veszik a kör lüktetését, haladási irányát és természetesen az irányváltásokat is.
A csángók táncainak egy részét a legarchaikusabb formában, körben táncolják, nők és férfiak vegyesen (pl.: lassú kezes, gyors öves, dobogós hóra, botosánka, bulgarászka, korogyászka, ráca, tolumba, oficerászka…). Átmeneti csoportot jelentenek a páros tánccal ötvözött körtáncok, amikor a láncban összefogódzva járt motívumsor páros forgásokkal váltakozik, például: a banumarocsini, a csimpolyasászka. A páros táncok népes csoportjában több különböző eredetű táncot találunk. Néhány szabadabb, legalább motivikailag variálódó – erdélyi, kárpáti és ukrán – hatású páros táncok: kettős (de doi), erdélyes (ardeleanca), magyaros, csárdás, ruszászka (ruseasca), románca (romanca) mellett a teljesen egyöntetű, egy dallamhoz kapcsolódó kötött táncok vannak többségben. Ezek motivikai, szerkezeti szempontból közép-európai jellegűek, s német, illetve lengyel közvetítéssel terjedhettek el Moldvában: keresel, floricsika, tindia, seremoj.