Domaháza a Bükkhegység nyugati lábánál egy hegyekkel körülzárt mély katlanban fekszik, Ózd város vonzáskörzetében. A község a Hangony-patak és a Tóvölgy-patak két partján települt, korábban Hangonyfőnek is hívták. Határos Nógrád és Heves megyével, északnyugaton pedig Szlovákiával.
Domaháza a palócság keleti ágához tartozik, Barkóságnak is hívják ezt a környéket. A népviselet egyszerű volt, nőknél mintás bőszoknya sok alsószoknyával, felsőrésszel, illetve ingváll, fehér blúz mellénnyel és fejkendő \"domaháziasan\" megkötve. A férfiaké a csizmanadrág, fehér ing és mellény. A falu gazdasági életére mindig az állattartás, pásztorkodás volt jellemző, így különösen sok a juhászélettel kapcsolatos ének.
A Barkó-vidék jellegzetes tánctípusai – vasvári verbunk, vasvári páros, csárdás, karikázó – jellemzően fenthangsúlyos, rugózós, improvizatív felépítésű táncok. A vasvári verbunk szólóban vagy csoportban járt férfitánc, amelynek vegyespáros formái is ismeretesek. A vasvári párost a csárdás helyi formájától csupán jellegzetes zenéje különbözteti meg. A páros változatok figurázósak, vagy összefogódzás nélkül járják, vagy csak kézfogással, a frissben már a szokásos váll- és derékfogást is alkalmazzák. A csárdásban a hagyományos zárt fogásban táncolnak. Itt is fellelhető a zárt körben táncolt lánytánc, a karikázó, mely a megszokott hármas tagozódást követi: lépő, csárdás, futó.
A \"vasvári\" elnevezést egyesek a Bolyok-Vasvár helységről, míg mások a negyvennyolcas márciusi ifjak egyik vezéregyéniségének, Vasvári Pálnak nevéből származtatják.