A mezőségi magyarság „lassú csárdás”, „ritka csárdás” néven, kissé emeltebb tempóban táncolta új stílusú páros táncunk lassú típusát, mint a románság „tiganeste” (cigányos) vagy „ceardas romanesc” (román csárdás) elnevezésű, hasonló táncaikat.

A mezőségi lassú csárdás augmentált, pontozott ritmusú, heteropódikus dallamait lassú dűvővel kísérték. A dallamokat gyakran énekelték is, vagy csujjogatásokkal (táncszavakkal) adták elő. A tánc a zene negyedelő alapritmusa mellett gyakran nyolcadossá aprózódott. A motívumsorok a zene egységeihez illeszkedtek. A táncos párok nagykörben állva, a nap járásával ellentétes irányban lassan haladva „rendre” táncoltak, azaz a cigány elé álltak ki figurázni. Kétlépéses csárdás, félfordulások, fenthansúlyos forgás, a nők kar alatti kiforgatása, elengedése, bokázó-dobogó-lábkörző és csizmaverő figurázások voltak a lassú csárdás jellemző fordulatai. A tánc állandóan változó páros viszonyai és fogásmódjai közben a férfiak egyik vagy mindkét szabad kezükkel állandóan pattintgattak, „füttyögettek”. A mezőségi csárdást rendkívül virtuózzá és látványossá tette a nők gyakori kar alatti vagy elengedett kiforgatása, "hát mögé történő dobása", amelyek közben a nők a vidékre jellemző sajátos módon egészeket perdültek.

A „sűrű csárdás”, „sűrű cigánytánc”, román nevein "tiganeste iute", "ceardas iute" általában a mezőségi táncciklus záró tánca volt. A tánc formai-ritmikai vonásai, mozzanatai megegyeztek a lassú csárdáséval, tulajdonképpen annak gyorsított, koncentráltabb változatának tekinthetők. A lassú csárdáshoz hasonlóan a sűrű csárdást is "rendre", azaz körben állva és sorukat kivárva táncolták. A férfi szóló alatt a lány gyakran magára hagyva leállva várta ki az egyedül vagy egymással szemben táncoló férfiak figurázását. A sűrű csárdáshoz 2/4-es ütemű esztam kíséretű, régi, új és vegyes vokális és hangszeres jellegű dallamokat tartalmazó, mérsékelt tempójú (Mm. negyed = 138-168) kísérőzenét játszottak.

A tánc feltehetőleg legrégiesebb formáját a cigányok őrzik a "csingerálásban", amelyhez zenekíséretül a mezőségi csárdás gyors tételének dallamai jelentek meg. A tánc előadásakor a nők aprózó, virtuóz lábfigurákkal, a férfiak rendkívül változatos ritmikájú csapásokkal hosszú ideig külön táncoltak, páros forgásba elvétve, esetleg a tánc végén fogództak össze.