A bukovinai székelyek régies stílusú ugrós táncát, a "silladrit", "csoszogtatóst", vagy "árgyeleánost" páros formában is járják. A lenthangsúlyos forgó páros silladri a régi stílusú, nyolcados alapritmusú páros táncok közé soroljuk. Csoportos vegyes formája az ún. "körsilladri". Amennyiben új stílusú, pontozott ritmusú, augmentált, heteropódikus csárdás zenét húznak a zenészek, akkor a megváltozott kísérőzenére a silladrit párosan járják. A bukovinai új stílusú csárdás vagy magyaros formagazdagsága nem éri el az erdélyi változatokét. A csárdásnak két tételből áll: a lassúbb „trambalanka”-ból és a „frisses”-ből. A lassút egyszerű lépésekkel járják, frisset figurázzák. 

Erdély földrajzi és nemzetiségi helyzete, önálló történeti fejlődése sajátos tánckultúrát hozott létre. Ebben együtt érvényesült a hagyományok töretlen megőrzése, továbbfejlesztése, a tagoltság sokszínűsége és a különböző, együtt élő népek kapcsolata, szokásaik kölcsönhatása. Erdély kulturális nyitottsága a 18. századtól fokozatosan megszűnt, ezért az újabb hatások ezen a területen nem jelenetek olyan mértékben, mint korábban. Az új táncstílus így nem, vagy csak igen későn fejtette ki hatását, ezért Erdély több vidékén is sajátos átmeneti táncfajtákkal találkozunk. Itt még a 20. század második felében is egymás mellett élt a korábbi történeti periódust képviselő forgós-forgatós tánc, valamint az új stílusú csárdás. A csárdás a régi páros táncokhoz igazodva illeszkedett a helyi táncciklusba, gyakran felvette a régi táncok lassú tempóját, aszimmetrikus ritmikáját. A gyimesi csángóknál a régi lassú és sebes magyarost csak a közelmúltban váltotta fel a lassú és sebes csárdás. Ebben a kutatás által is megfigyelhető esetben az átalakulás nem a tánc szerkezetét és motívumkincsét változtatta meg, hanem csak metrikai, ritmikai, tempó- és dallamkincsbeli átalakulás következett be. Azonban a változásban előbbre járó mezőségi, kalotaszegi csárdásokban is egyértelműen felismerhetők a régi páros táncként számontartott marosszéki forgatós stílusjegyei. A párok egymás oldalán táncolása, illetve a nő gyakori átvetése a férfi egyik oldaláról a másikra a középkori vonulós páros és forgós táncok emlékét idézi. A formagazdagság, a változatos páros viszonyok, a régies metrikai szerkezetek és a kísérő zene régies, dallamai és előadásmódja eredményeképpen új stílusú páros táncunk legszebb élő formái Erdélyben maradtak fenn. 

 Szeptember (Ősi magyar nevén, Földanya hava) az év kilencedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. E hónap neve a latin septem szóból ered melynek jelentése hét, mivel szeptember eredetileg az év hetedik hónapja volt a római naptárban. Az ókori görög kultúrában a szeptembert Βοηδρομιών-nak (Boēdromion) hívták. A 18. századi nyelvújítók szerint a szeptember: gyümölcsönös. A népi kalendárium Szent Mihály havának nevezi.