Salsa

A salsa egy világszerte elterjedt társasági tánc neve, mely az utcai latin táncokhoz sorolható. A név közvetlen jelentése fűszeres szósz, mely eredetileg a salsa zenére vonatkozott, de elterjedten használják a tánc jelölésére.
 
 

Története

A Kubában ösztönös, „elvek nélküli” táncok jellemzője a játékosság, a hétköznapi történések stilizált előadása. Az idők során a vallási rituálék táncából több mozgásforma társasági tánccá fejlődött. New Yorkban, a „Spanish Harlem”, vagy ahogy ők nevezték, „El Barrio” a Salsa zene és tánc bölcsője. Itt merült fel az 50-es 60-as években, hogy a Casino (kubai eredetű körtánc) ösztönszerű rendezetlensége már nem elégítette ki a gombamódra szaporodó latin táncklubok igényeit, ezért létre kellett hozni egy új, tudatos táncot. Ekkor profi táncosok és koreográfusok kimunkálták az alapfigurákat, és a Rumbától és Mambótól kölcsönzött alaplépést, mely a tánc összes figurájában fellelhető, s ami aztán az összes ma ismert latin tánc alaplépésévé vált. Ez az „egy lépés előre… egy lépés hátra” volt a Cuban Rumba alap.

A salsára tehát eleinte mambót táncoltak (szünet-2-3-4 ritmusra), ami később egy plusz mozdulattal, a tap-pel egészült ki, mely segítette a táncosokat, hogy ne zenén kívül táncoljanak (tap-2-3-4 ritmus). A salsa tánc napjainkban bizonyára közelebb áll a Puerto Ricó-i bomba tradíciójához, mint a mambó/rumba hagyományhoz, mivel abban a pár forgásaival, egymással és a zenével versenyezve igyekszik csillogtatni ügyességét.
 

Stílusok
 
Kubai salsa

A ma ismert kubai salsa stílus figuraanyag lényegében néhány közkedvelt floridai salsaiskola gyűjtése, illetve annak továbbfejlesztése. A kubai salsára jellemző a természetesség, a vidámság, az egyszerű ritmus. A pár mozgása folyamatosan körkörös, táncirányok nélkül, amit az olykor a felismerhetetlenségig túlbonyolított virtuóz kézmozdulatok, és az afro testmozgás díszít.

Puerto Rico salsa

A kubai salsa mellett ez a másik tradicionális stílus. Jellemzők rá a könnyed, elegáns mozdulatok, a vonalmenti táncirányokat megtartó figurák, és a szinkrontánc (footwork shines). A puerto ricóiak kevesebb forgással és több kifejező testmozgással táncolnak.

New York salsa

New York Salsa (más néven mambó) néhány jelentéktelen megszokást leszámítva teljes egészében megegyezik a puerto ricói salsa stílussal. Kezdetben mindkettőt kizárólag "on2", azaz a zenei második ütésre elkezdett alaplépéssel táncolták, amely a korábbi klasszikus mambó hagyatéka. A '90-es évektől a világszerte szétszóródott tánctanárok és táncosok a New York Salsa népszerűsítésének érdekében a stíluselemeket megtartva létrehozták a New York Salsa "on1" átiratát, azaz a zenei "egyre" táncoló továbbfejlesztett változatot. Vonalmenti táncirányokat megtartó figurák jellemzik, ez a legelegánsabb, legdinamikusabb stílus, amelyet mégis hallatlan kifinomultság jellemez. Lendületes, laza mozdulatok, a gyors dupla és tripla forgások és a kifinomult lábtechnikák (footwork shines) jellemzőek rá. Népszerűségét főként Eddie Torresnek (The Mambo King) köszönhetjük, aki először kezdte el a számolásos rendszerű tánctanítást a new yorki puerto ricóiak körében. Magyarországon ezt a stílust először Szőnyi Levente (SalsaLevi), majd Franklin Camilo vezették be a '90-es évek végén.

Kolumbiai salsa

A salsák közt a kolumbiai stílus egy valóságos különcnek számít. Külsőre egyáltalán nem hasonlít az előbbi négy kategória kubai rumba-alapú táncaihoz, mivel Kolumbiában az amerikai salsa hullám megérkezésekor a saját, szökdelésekkel tarkított 6/4-es ütemű népitáncukat alakították át az új 4/4-es zenére. Így egy gyors lépésekkel mozgó és tüzes salsa stílust kifejlesztve ma a kolumbiai salsa számít a legegyedibb és egyben a legkevésbbé elterjedt stílusnak.

Los Angelesi salsa

A Los Angeles-i salsa stílus a legfiatalabb a salsa stílusok között, a New York-i salsa formai vonásait megtartva a '90-es évek vége felé önálló karaktert alakított ki magának az akrobatikus elemek alkalmazásával. Eleinte a N.Y. stílus 1-re táncolt feldolgozásának volt tekinthető. Eredete miatt előfordulhat, hogy egyes helyeken még mindig 2-re táncolják. A Los Angeles-i salsára a showtánc stílus a legjellemzőbb, melyet nem elsősorban a táncpartner örömére, hanem inkább a táncoló párt körülvevő nézőközönség lenyűgözésére táncolnak. Így a látvány fokozására sorozatos ejtésekkel, dobásokkal és átfordításokkal tűzdelik tele figuráikat.

Rueda

Teljes nevén Rueda de Casino a salsa figuráit alkalmazó körtánc. A párok a kört alkotva, a vezető vezényszavára szinkronban táncolják a figurákat, gyakran párcserével, összefonódásokkal, ami látványossá teszi a közös táncot.

A rueda változatai:

Cuban-style - „Rueda de Cuba” Az eredeti rueda, a casino-ra jellemzően nem sok kötöttséggel
Miami-style - „Rueda de Miami” Sok kidolgozott figurával, a Rueda de Cuba és a Los Angeles stílus ötvözete
A Fülöp szigeteken 2005-től egy helyi változat is kialakult, Ronda de Salsa néven.

Magyarországon

A rendszerváltás után a Budapesten élő kubaiak hatására kezdett el terjedni ez az ismeretlen tánc. Az első rendszeres salsa tánc estek az Almássy téri szabadidőközpontban voltak, majd itt 1999-ben a Salsa Viva Táncverseny is megrendezésre került, ami nagy impulzust adott a magyarországi salsa életnek, összefogva az eddig egymást nem ismerő táncosokat. Ezután sorra nyíltak a tánciskolák, és 2006-tól az ország nagyobb városaiban is tanulható ez a tánc.

Tangó

A tangó nemzetközileg elterjedt társastánc és zenei stílus. Ritmusa két- vagy négynegyedes, koreográfiája komplex, improvizatív. A Río de la Plata országaiban, tehát Argentínában és Uruguayban jött létre.

A zene

Eredete máig sem tisztázott. Legtöbben úgy vélik, hogy a kubai eredetű habanerából származik, melyet Buenos Aires és Montevideo külvárosi bordély-negyedeiben játszottak a 19. század utolsó évtizedeiben hegedűn, fuvolán és gitáron. Feltehetőleg hatott fejlődésére az argentin népi gyökerű milonga és a fekete rabszolgák zenéje, a candombe is. Legjellemzőbb, legsajátabb hangszerét, a bandoneónt a Río de la Plata vidékére 1900-tól érkező német telepesek hozták magukkal, eredetileg vallásos zenei célokat szolgált. A tangó kezdeteiről nagyon kevés lejegyzett anyag áll rendelkezésre, a zenészek akkoriban nem használtak kottát, a zene hallás útján terjedt. Kezdetben valószínűleg ismert, hagyományos melódiákat, habanerákat, polkákat adtak elő ebben az új stílusban.

A tánc
 
Tangó show Buenos Airesben

A tangó zenéje viszonylag lassú, de markáns ritmusú. A tánc természetes formája a hangsúlyokra való lépkedés, ez a szabályos, a zene lüktetésére történő séta (amely a férfi és nő esetében ütemében és irányaiban eltérhet, ameddig a kontaktus megmarad) képezi a tánc alapját. A gyakorlatban rendkívül nagy tere van az improvizációnak, a zene átélése és a rendelkezésre álló tér alapján a táncosok pillanatról pillanatra döntenek a követendő lépésekről. Az „akadémikus” lépést, a salidát bár kezdetben megtanulják a táncosok, de végül szinte sosem alkalmazzák. A tangónak „iskolái” sincsenek, mindenki saját érzései, saját stílusa alapján táncol.

Hogy a párok harmonikusan haladhassanak előre a parketten, nagyon nagy szerepe van a vezetés technikájának. Ezt a táncosok szoros testi közelsége is indokolttá teszi. Ez a pár férfitagjának feladata, egyszerre kell döntenie saját, illetve partnere lépéseiről, melyet elsősorban felsőtestének mozgásával tud kommunikálni. A tangó markáns férfidominanciát mutat (ami csak látszat: inkább a férfi 'szolgálja ki' a nő igényeit, teszi számára a táncot élménnyé azzal, hogy 'előkészíti' a nőnek a táncát).

Az európanizált változata kizárólag táncversenyeken fordul elő más europanizált táncokkal együtt (nemzetközi versenytánc), bár társas formában is űzik, de az teljes egészében a versenytánc formára épül.

Az 'argentin tangó' néven (a megkülönböztetés a európai versenyváltozat miatt keletkezett, Dél-Amerikában csak 'tangó') ismert autentikus változat elsősorban társasági forma, bár létezik színpadi(asított) változata is, az a táncosok nem mérhető részét érinti csak. Nem túl nagy népszerűségnek örvendenek szakmai berkekben az utóbbi műfajból rendezett versenyek, főleg azért mert vagy nem specializált szervezetek (International Dance Organization) rendezik azokat vegyes összetételű (más táncműfajok specialistáiból verbuvált) bírókkal és alacsony számú versenyzővel, vagy pedig üzleti érdekek mentén szakmai erőfölény, presztizs megszerzésére (bírók vagy szervezők részéről) irányuló nyílt vagy meghívásos versenyek formájában kerülnek megrendezésre (Campeonato Mundial de Buenos Aires, Campeonato Metropolitano de Tango). Mindkét szervezet rendez ún. világbajnokságot, de ezek gyakorlatilag nyílt versenyek, amelyeken bárki elindulhat, minden előképzettség nélkül. Az IDO VB-n rendszeresen egy-két tucat induló a jellemző (köztük akár majdnem kezdők is), a Buenos Airesben rendezett versenyen komolyabb indulólétszám mellett, a nagy számok törvénye alapján már magasabb a színvonal, de az indulók szinte kizárólag helyiek, jellemzően pár tucat külföldi vesz részt és még a helyi szakma és média is részrehajlónak tartja a bírókat, amelyek minden évben közel azonosak.

Magyarországon az argentin tangó művelőinek százai szinte kizárólag táncesteken hasznosítják tudásukat. Pár hivatásos oktató és amatőr előadó kivételével a színpadi formával nem foglalkoznak, a versenyből pedig évente maximum egyet rendeznek, jellemzően kéttucat táncos részvételével.

A versenytánc

Napjainkban kétféle tangó van jelen a versenyeken. Az egyik az angol stílusú, melyet a standard táncversenyeken láthatunk, a másik az argentin tangó, amely a divattánc-versenyek egyik igen népszerű programja. A versenytáncos tangóban nincs emelkedés és ereszkedés, az előrehaladások saroklépéssel kezdődnek.

A tangó a második standard-táncként szerepel a versenyeken, latin eredete miatt viszont kitűnik a sorból. Jelenlegi formáját 1929-ben nyerte el. Jellegzetessége: a gyors, hirtelen fékezett, erőteljes haladómozgásokban nyilvánul meg, melyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünet között.

Zenei üteme: 2/4-es, minden ütemben két hangsúly van.

Ritmus: lassú-lassú-gyors-gyors-lassú

Szamba

A szamba az afrikai 'semba' szóból származik amely egy jellegzetes csípőmozgásra utal.

Eredete

A szamba afrikai eredetű, ősi népi tánc, amely a rabszolga-kereskedés útján jutott el Brazíliába. Szaggatott, rövid mozdulatai a megbilincselt rabszolgák mozgását jelképezik, azt hogy még tánc közben sem tudtak láncaiktól megszabadulni. Elsősorban Rio de Janeiróban és Sao Pauloban terjedt el leginkább. A karneválok elengedhetetlen kelléke a szamba ritmusa.
 

A szamba egyszerű lépéseit a kezdők gyorsan megtanulhatják, míg a jó táncosok változatos ritmusában, lendületes testtartásában tánckészségüknek megfelelő variációkat találnak. A szamba felvétele a latin-amerikai táncok versenyprogramjába 1959-től meghozta a szamba átalakulását a „népies” változattól a sportos szambáig.